Haj-haj.... felébredt az aprónép, törölgeti a szemét a jó kis délutáni szunyókálás után, majd lefelé görbülő szájacskáját látva, nem értem teljesen, mi a baj.
Persze, vigasztalgatom, ő meg vakarózik hol itt, hol ott...... már látom: némi hős szúnyogok keveredtek be a szobájába, hiába a besötétítés, hiába a függöny, valahogy mégiscsak bejutottak.Hatalmas piros foltok a kicsi karján, lábán, még a pocakján is. Nem tetszik neki, nem érti, mi történt? Valamit tenni kell. Rázókeverékkel kezdem, ez kicsit hűsíti. Aztán jönne a szúnyogháló, de hát akkor ki sem tudom rázni a porrongyot a takarításkor.
Bekenhetném a bőrét mindenféle citronellás kenceficékkel, de félek, nehogy többet ártson, mint amennyit használ.
Kicsit kínlódós ez a délután. Estefelé nekiállok felkutatni a betolakodót. Keresem, csapkodom, de valahogy sosem akarnak elfogyni. Kiderül, hogy jó pár darab van belőle.
Az éjszaka sem volt sokkal jobb. Már én is hallom a zzzzzzzzümmögést, zavar, nem segít a sötétség, sőt....
Kezdődik a keresés, csapkodás, mint délután, csak most éjszaka van és aludni kéne.
Másnap döntök: nincs mire várni, be kell szerezni valami szúnyogirtót. Lázasan böngészem a netet, mire előbukkan az ultrahangos szúnyogriasztó. Kicsit drágának tűnik, de végleges megoldást kínál, és nem kell kenegetni a bőrünket, nincsenek vegyi anyagok sem.... hát, egye fenyő, vágjunk bele. Megrendelem. Izgatottan várom.
Addig is szorgalmasan csapkodok és próbálom használni a korábbi, folyadékos verziókat, amik már tavaly sem működtek, de hátha... persze nem.
Hurrá, megérkezett :) Egy szép délelőtt meghozta a futár, én meg rohanok a gyerekszobába, és beállítom a csemete kiságya mellé közvetlenül, egy asztalkára.
Hm.... azon az éjszakán a gyerek már jól aludt, én még mindig csapkodtam a mi szobánkban. Csapkodás közben pedig az jutott eszembe, hogy miért is nem rendeltem egyet nekünk is?
